Milyen az idő ilyenkor Izraelben? Téli vagy nyári cucc kell? Fogalmam sincs. Jövő héten utazom. Nem megyek messze, mégis nagy ez a távolság. Néhány órát repülök csak, de teljesen más környezetbe, sőt, más földrészre kerülök. Ráadásul egyedül utazom, ahogy eddig még soha.

Írtam egy listát, mit ne felejtsek itthon.

útikönyv, fogkefe, útlevél, telefon, kipa…

Panni valahogy egyre szebb. Jógázni jár. Hihetetlenül hajlékony. Kis szeplők vannak az orrán. Lehet, hogy mégiscsak magammal kellene vinnem Izraelbe. Na mindegy, majd legközelebb.

Maceszt, minden formában. Ezt eszik. Lesz alkalmam kipróbálni, mert az egyik legnagyobb zsidó ünnepet Izraelben köszönthetem. Izrael. Vettem egy útikönyvet, alaposan megtervezem, miket nézek meg. Egy hétre megyek, be kell osztanom az időmet. Április 6-án utazom, remélem ott már banánérlelő meleg lesz.

Közeleg a Húsvét. Idén ne is menjek locsolni? Nem mintha eddig nagy locsoló-sétákat tettem volna városszerte. A sonka-torma-kalács trióról tuti nem mondok le. Meg a zserbóról sem. Meg a reggeli páleszről. Na. Azért majd utána olvasok mi is pontosan ez a Pészach, vagy mi. A zsidók vajon mit esznek?

Persze a haverok már el is felejtették a nagy bejelentésemet. Tök mindegy nekik, hogy Ószövetség vagy Újszövetség. Azért én kész vagyok ám rendesen. Eddig még azzal sem foglalkoztam, mit gondolok a zsidóságról. Most meg, hogy ugye én is zsidó lettem, azon agyalok, hogyan gondolkodom önmagamról. Egy zsidó fickóról. Kicsit skizofrén érzés…

Panni be akar mutatni a szüleinek. Úgy mondta, mintha valami apróságról lenne szó: “szerdán este anyuéknál vacsizom, felugorhatnál te is”. Aha. Mindenképpen. Pont ezt terveztem szerda estére. Kimentettem magam. Fogorvoshoz kell mennem. Tényleg. Már tök rég tervezem, de most el is megyek.

Valami reggeli műsort néztem a tévében. Persze ott is zsidók voltak, a zsidó farsangról, vagy miről beszéltek. És az interjúalany annnnnyira ismerős volt! Aztán eszembe jutott: a fülbevalós nő a Frankelból! Durva. Már arcról ismerem a budapesti zsidóságot.

Megtettem az első lépést. Péntek este ellátogattam a Frankel zsinagógába. A kapuban majdnem visszafordultam. Izgalmas és félelmetes volt egyszerre. Amíg be nem léptem. Azt hittem, minden szempár rám szegeződik majd. Persze észre sem vettek. Azt hittem hemzsegnek majd az idős, szakállas bácsikák, akik érthetetlen imákat mormolnak. Ehhez képest sok fiatal volt. Sokkal otthonosabban mozogtam, mint amire számítottam. Azért jó, hogy utánanéztem, hogy fog kinézni egy ilyen péntek esti szertartás.

Utána Pannival találkoztam. Azt hiszem, rosszul esett neki, hogy nem vele mentem. Nem értem, miért nem lehet egy férfi egyedül élete egyik igen fontos pillanatában? Igazán megérthetné…