Itt van május 1! Majális helyett más programot tervezek. A haverokkal kitekerünk Szentendrére, tolunk egy lángost.  Vagy hekket. Párás pohárból száraz, fehér hosszúlépéssel. A régi idők emlékére.

Panninak hoztam egy kis apróságot Izraelből. Hihetetlenül boldog volt. Pedig nem is volt drága. Csak három kis üveget kapott: egy kis holt-tengeri vizet, földet és levegőt. Még akartam venni neki valami szépet, de nem futottam bele semmi különlegesbe. Eszembe jutott, hogy beszerzek keleti fűszereket, hogy csináljunk együtt valami egzotikus kaját, de mégiscsak a pasija vagyok, nem egy barátnője.

A Siratófal elképesztő élmény volt. A levegőt bejárja az ima-moraj. Ortodox szakállasok, síró asszonyok és katonák, fegyverrel a vállukon. Elképesztő banda. A forgatagban lassan én is megérintettem a Falat. Vagy a Fal engem? Automatikusan imára hívott ez a közeg. Aztán ahogy odébb sétáltam volna, egyszer csak berántottak egy táncoló körbe. Ha azt mondja nekem valaki pár nappal ezelőtt, hogy ismeretlen férfiakkal fogok önfeledten táncolni a Siratófalnál, kiröhögöm.

Először egyébként az tűnt fel, hogy mindenhol építkeznek. Elképesztő, hogy a sivatag közepén húznak fel komplett városokat. Nincs két falu, amit ne kötne össze autópálya! A gazdasági válság ellenére daruk, épülő házak és fejlődés mindenhol. Nem tudom, hogyan csinálják…

Ami elsőre feltűnt: ez nem Európa. A pasik véletlenül sem engedik előre a nőket az ajtóban. A gyerekekre nem szólnak rá lépten-nyomon, hogy vigyázz kicsim, beütöd magad, vagy piszkos leszel. Az emberek nem viselkednek. Határozottan tetszik.

És ami még tetszik: az izraeli gasztronómia. Főleg a reggelik. Nem túl puccos a szálloda, ahol lakom. De a reggeli választék pazar. Meg tudnám szokni. Édes és lédús gyümölcsök, fűszeres túrókrémek, sajtok, diók, zöldségek. Ez tuti hiányozni fog. A pészachi ünnepi sütikre is kíváncsi vagyok. Mindenki előre gyúr a Széder esti lakomára. Én egy távoli rokonhoz megyek, majd beszámolok.

Na indulok.  Itt vagyok már a reptéren. Előttem  pajeszos, kaftános fickók. Hová kerültem? Egy óra múlva száll fel a gépem. Szabira megyek. Vár Izrael.

Panni nagy balhét csapott tegnap este. Most bökte ki, hogy mennyire ki van akadva, hogy őt nem viszem. Mindig az utolsó pillanatban jön a hiszti, hogy gáz legyen a búcsúzás, vazze. Mindegy, reggel már egész jófej volt. Majd hozok neki valami szépet…