Áááááááááááááá, mindjárt szabi! Engem nem zavar ez az idő, amíg itt vagyok a városban, de jövő héten irány a Balaton! Kiveszünk egy házat a haverokkal és lehúzunk egy hétre. Remélem nem fog végig esni és csobbanhatunk minden nap.

Azon filózom, mitől lesz az ember zsidó. Se briszem nem volt, se bar-micvom. Se keresztelőm, se névadóm. Elég, ha anyai ágon (is)zsidó származású vagyok? Vagy ha annak érzem magam? De annak érzem magam? Érezhetem-e annak magam pár hónap után? Sokkal egyértelműbb lenne a helyzet, ha a szüleim zsidóként nevelnek. Vagy keresztényként. Vagy buddhistaként. Mindegy, valahogy. Haragszom rájuk ezért. Miért kellett titkolózni?

Találtam egy minisulit a Frankelben, vasárnap délutánonként a zsidóságról tanulnak. Lehet, hogy csatlakozom, aztán csak kiderül, hogy zsidó vagyok-e vagy sem.

Belefutottam egy régi haveromba, még az általános iskolából. Alig ismertem meg. Kis szerencsétlen elállófülű, pattanásos hülyegyerekből igazi vagány csávó lett. Kiderült, hogy öt évig élt Izraelben, még katona is volt. Egy magyar csaj miatt jött haza, el is vette feleségül, mindjárt jön a második gyerek. De úgy néz ki, családostul kiköltöznek Erecbe. Megbeszéltük, hogy találkozunk egy hosszabb beszélgetésre. Fura, róla sem gondoltam volna, hogy zsidó.

Elkészültek az izraeli fotók. Előhívattam legalább hatvanat. Gyönyörűek. A következő utazásomra már valami faszább gépet viszek. Ősszel megyek Észak-Afrika körútra, addig veszek egyet.

A szüleim a fotók láttán elhatározták, hogy nyáron ők is mennek Izraelbe. Pannit meg elviszem magammal ősszel, különben sértődés lesz, az tuti. Meg én is szívesen hevernék egy gyönyörűen lebarnult bikinis nővel a tengerparton.

Beiratkoztam héber tanfolyamra. Hihetetlenül nehezen megy. Gyerekkorban mennyivel könnyebb megtanulni egy nyelvet! Amikor oroszul tanultam, nem mentek ilyen nehezen a betűk… Itt meg- úgy érzem- én vagyok a legbénább és a legidősebb (!) a csoportban. Na mindegy. Fokról fokra haladok, egyik betűt a másik után…