Eszembe jutott a csokitej, a pacsni, meg a joghurthab. Amiből epres és citromos volt. Ha van traubi, akkor ilyenek miért nincsenek?  Hjja, azok a régi szép idők!

Lesz újra trabant. Állítólag kb. 3 milláért hozzájuthatunk. Persze nem kétütemű papírautóval jönnek ki, hanem egy trendi retro-izével. Nekem bejön.

Tervezem a következő utazásom. Decemberben megnézem a téli Görögországot. Ott töltöm a Hanuka nyolc napját. Utánaolvastam ennek a Fények ünnepének.  Vicces, hogy pont Görögország lesz a helyszíne az első Hanukámnak. A haverok hülyének néznek, télen megyek Görögországba. Pont azért most megyek, mert nem tengerparti nyaralást tervezek, hanem kőkemény kultúrprogramot. Előre összeszedek úti- és nem útikönyveket és okosodom. Meg persze ilyenkor jóval olcsóbb az utazás, mint a nyári csúcsszezonban.

Panni összes barátnője férjhez megy. Vagy majdnem az összes. Mindenesetre a két legjobbnak bekötik a fejét. Persze Panni pánikol. Hát még én. Jó így nekünk. Szerintem még évekig jó lesz így nekünk. Panni viszont jövő nyári esküvőről ábrándozik. Meg gyerekekről. Asszem ma este lelépek a haverokkal. Meccs, sör stb.

Amerre csak járok, észreveszem a régi zsidó emlékeket, imaházakat, Dávid-csillagokat a házakon. Teljesen más szemmel figyelem Budapestet, mint egy éve. Sajnos vége a nyárnak, egyre kevesebbet fogok gyalog, vagy bringával járni, autóból meg nem egyszerű nézegetni a házakat. Sebaj, majd lépésenként leparkolok, kiszállok, kicsengetem a parkolópénzt, körülnézek, visszaülök… Nagy a város, sok a zsidó tárgyú látnivaló.

Panni apja egyébként elég félelmetes. Nagyon mély, öblös hangja van és szigorúan néz. Keveset beszél. Ha kérdez, az kivétel nélül, mindig-mindig kellemetlen: “Aztán mennyit keresel, fiam?” “Sok nővel voltál már?” és hasonlók. Szerencsére Panni általában leállítja. Azt mondja, ne törődjek vele. Könnyű azt mondani. Múltkor egy vasárnapi ebéd után kettesben kávéztunk az asztalnál és úgy éreztem magam, mint Ben Stiller az Apádra ütök-ben.

Megyek Tokajba borozni. Meg zsidó emlékekkel ismerkedni. Megyünk a csodarabbik nyomában. Eszünk-iszunk. Klezmerkedünk. Az egész azért izgi, mert jön Panni és jönnek a szülei, meg az én szüleim. Talán a jóféle itóka majd oldja a gátláspokat. Reméljük.

Idén, életemben először már ősszel ünnepelek. Újévet, Jom Kippurt, Sátoros ünnepet. Annyira más a hangulata ennek az időszaknak, mint a Magyarországon “szokványos” karácsonyi szezonnak. Azt hittem, hogy minden olyan ósdi és régi lesz, pedig -ahol én ünnepeltem- minden pezsgett, teli volt élettel, pedig ezek nem épp a legvidámabb vallási események. Sok egyedül-vagy párban élő fiatal, kisgyerekes család hihetetlenül színessé tette a programokat- amikből volt bőven Budapest-szerte az elmúlt hetekben.